Ellenőri tapasztalatok 31. rész
Csernus Lukács Gábor kéktúra-ellenőr sorozatának legfrissebb epizódjában a jó és az érdekes igazolások bemutatása mellett egy elkerülendő példa kapcsán felmerül az előkészület fontossága is.
Nem lehet elégszer ismételni: ha belekezdünk egy túramozgalomba, akkor még az első túranap előtt olvassuk el gondosan az igazolófüzet elején a tudnivalókat, mert sok félreértés miatti pótlás elkerülhető vele, extrém esetben pedig a teljesítés elfogadását is kizárhatja egy nem ismert teljesítési szabály figyelmen kívül hagyása.
Csak röviden tehát: mindhárom Kéktúra útvonal csak gyalogosan teljesíthető és a teljes útvonal bejárása, valamint annak hitelt érdemlő módon való igazolása a sikeres teljesítés feltétele. A kéktúrázás tehát nem a bélyegzések valamilyen módon való begyűjtését, hanem - nyilvánvalóan a közeli látnivalókhoz való letérések mellett - a túraútvonalon való végighaladást jelenti. Ha ennek nyoma az igazolófüzetekből nem látszik, mert pl. a túranapok nem érnek össze, akkor pótlást kérünk, de egyértelmű érintőpontos (nem az útvonalat követő) teljesítést nem tudunk elfogadni.
És még egy fontos dolog: a túránk tervezésének legyen része a közlekedés mellett az érintett igazolópontok feltérképezése, mert a helyszínváltozások mellett egyes füzetekből hiányozhatnak azok a bélyegzési helyek, amelyeket azóta az MTSZ már elvár a teljesítéshez. Ilyenek pl. a Csobánc, Encs vagy a Lokó-pihenő.
Itt ennek a szakasznak a kétszeri bejárása látható olyan bélyegzőkkel is, amelyek nem a hivatalos OKT bélyegzők. Az egyik túrát a Fjällräven Vándortúra keretében teljesítette (piros bélyegző), amely 2016-ban ezen az OKT szakaszon vezetett. Azt érdemes tudnunk, hogy nem csak az MTSZ bélyegzők használhatók igazolásra, hanem bármely, amely az adott településhez köthető, tehát akár egy vállalkozásé (ha rajta szerepel a település neve) vagy akár egy vándortúráé is. Azt is érdemes megemlíteni, hogy ilyen dupla igazolás helyett el lehet gondolkozni egy második füzet beszerzésén, hogy a következő bejárást, amennyiben tervezünk, akkor már abban igazoljuk le.
Logisztikai okokból előfordulhat, hogy egy szakaszt nem sikerül egy igazolópontnál megszakítani. Ilyenkor a bírálónak segítség lehet az érintett túranapok útvonalának beküldése, hogy egyértelmű legyen a túranapunk vége, ill. kezdete.
Régebben több helyen a bélyegzőket beragasztható igazolások pótolták, ezek voltak a kis ládikákban. Az új bélyegzők kihelyezésével ezek megszűntek, ezért ma már beragasztott bélyegzéseket nem fogadunk el, ezért pl. otthon hagyott füzet esetén a túrázót és a helyszínt is ábrázoló fotót kérünk a bélyegzés helyett, akár kinyomtatott, akár elektronikus formában, email-ben.
Elképzelni sem tudom, hogyan kerülhetett ebbe az OKT füzetbe egy olyan bélyegző, amelyik a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán, nem éppen Tapolca szomszédságában van. Ez természetesen nem elfogadható.
Egy régi Alföldi Kéktúra füzet, a túra megpróbáltatásait rögzítve. Akkor a kerékpáros teljesítés (csak az Alföldön) még engedélyezett volt.
Egy nem épp mai bélyegzés az Eisenach-Budapest túra nyitónapjáról. Számomra meglepő módon ma is találkozhatunk ennek a túrának a külföldi teljesítőivel is az OKT északi szakaszán.
Az igazolófüzet tulajdonosa gondosan ügyelt a bélyegzéseinek az épségére, mert mindegyiket lefóliázta, gondolom egy későbbi esős túrától tartva.
Csernus Lukács Gábor alig néhány túratársával együtt ott áll az Országos Kéktúra többszörös teljesítőinek dobogóján: tizenkétszer járta végig az Írott-kő és Hollóháza között húzódó túraútvonalat, kétszer az Országos Kékkört. Gyakorlott túrázó tudásával nemcsak a közösségi felületen egyénileg szerveződött kéktúrás csoportokat koordinálja, hanem évek óta önkéntesen ellenőrzi a teljesítők igazolófüzeteit. Rovatunkban Gábor az igazolófüzetekben látott pozitív, negatív és érdekes példák bemutatásával nyújt segítséget kezdő és haladó kéktúrázóknak egyaránt.
