Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra

Történet

A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra első bejárásának története

Szerző: Gyenes Károly


Feltételezhető, hogy 1979. október 14-én, a 76 napos forgatást és túrázást követően, a Kőszeg környéki Velemen, Rockenbauer Pál stábjával együtt, valahol a szíve mélyén azt érezte, amit biztosan mindnyájan átéltünk már: milyen jó lenne folytatni az utat, és menni, kalandozni tovább.

Igen, nehéz volt a hosszú vándorlás után visszacsöppenni a hétköznapok világába. Lehet, hogy éppen azokban a napokban, de az is lehet, hogy a következő „szűkebb” évek alatt született meg a gondolat:

mi lenne, ha folytatnánk?

A Másfélmillió lépés Magyarországon 1981-es bemutatójának sikere és a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségének megerősödése jó hátteret adott egy újabb természetjáró filmsorozat előkészítésének. Mégis, az intézményi bürokrácia, a belső nehézkesség, az egyéb feladatok (Karib-tengeri forgatás, hegymászó film a Pamírban) azt eredményezték, hogy csak 1985 őszén lehetett komolyabban arra gondolni, folytathatnánk a „millió lépéseket”.

A Másfélmillió lépés csupán egyetlen magyarországi középhegységet nem érintett, a Mecseket. Ezért érthető, ha a következő útvonalba szerettük volna azt is bekapcsolni, másrészt úgy gondoltuk, hogy azok a dombvidékek, amelyek a Délnyugat-Dunántúlon összekötik Baranyát az Alpokaljával szintén kihagyhatatlanok, mind természeti, mind néprajzi értékeik miatt.

Ezért aztán 1985 őszén megszületett a döntés: vágjunk bele az Országos Kéktúra filmsorozatának, a Másfélmillió lépésnek a folytatásába.

De milyen útvonalon?

Létezett egy Mecseket átszelő kék út, amit szándékainkban állt követni, de sem előtte, sem utána folyamatos, jól jelzett, és főleg jól járt turistaösvény nem létezett. Egy hűvös novemberi délutánon Heincz Lászlóval a megyetérképek fölé hajolva nagyjából kialakítottunk egy olyan útvonalat, amely néhol követi a meglévő jelzéseket, máshol sosem járt utakat keres a vándorláshoz.

Egyelőre ugyan csak papíron, de kialakult egy kb. 700 km-es Délnyugat-Dunántúli gyalogút tervezete, aminek az előkészítéséhez az 1979-ben jól bevált módszerek szerint kezdtünk hozzá: irodalmi tájékozódás, tanulás, konzultáció szakértőinkkel, levelezés a helyi intézményekkel, kapcsolatok kialakítása a természetjáró szervezetekkel, a helytörténészekkel, községi vezetőkkel stb.

A Magyar Televízióban egy szerencsés szervezeti változás folytán ez a vállalkozás egy közvetlen elnöki keretből kapott támogatást, azzal a feltétellel, hogy még ugyanebben az évben, tehát 1986-ban, be kell fejezni a film forgatását.

Mondanom sem kell, nekünk minden feltétel megfelelt, csak csinálhassuk. Rockenbauer Pál és Heincz László már kora tavasszal elkezdte a gyalogos terepszemlét a Mecsekben, májustól pedig – a Csernobil felől érkező zavaros hírekkel mit sem törődve – immár hármasban a Velem – Körmend – Zalaegerszeg – Nagykanizsa – Barcs – Kaposvár útvonalon folytattuk. A gyalogos, közvetlen terepszemlék, a mi gyakorlatunkban, nélkülözhetetlenek voltak a természetjáró dokumentumfilmek forgatásánál.

A filmnyersanyag olyan szűkösen volt kimérve, hogy nem volt lehetőség a „lesz, ami lesz” jellegű forgatásra. Kis túlzással minden nap minden óráját pontosan meg kellett tervezni, a forgatások helyszínét, a szituációkat elő-, a beszélőket pedig fel kellett készíteni, mert ha egy-egy felvétel valami okból elhúzódott vagy több nyersanyagot használt föl a tervezettnél, akkor vagy a napi haladás üteme (átlagosan 16 km/nap), vagy a képi dokumentálás lehetősége sérült volna súlyosan.

Ennyi előkészület után a forgatás a tervek szerint lezajlott: 1986. augusztus 31-én elindultunk Velemből és október 13-án megérkeztünk Szekszárdra, egy olyan útvonalon, amit mi jártunk először, és amit az És még egymillió lépés című 18 részes filmsorozattal szeretettel ajánlunk mindenkinek.

A kérdést, hogy ez a folytatás szépségében, élményeiben méltó-e az Országos Kéktúra útvonalához, mindenki döntse el maga. Egy biztos: nem egyszerű ismétlése az északi kalandozásnak, mert olyan tájegységeken vezet keresztül, amik minden tekintetben újat mutatnak.

A Kemeneshát, az Őrség, a Göcsej, a Belső-Somogy, a Zselic, a Mecsek, a Szekszárdi dombvidék különleges és semmihez sem hasonlítható ízei, látnivalói Magyarország egyedi értékei.

A filmsorozat 1989-es bemutatója után néhány évvel a Magyar Természetbarát Szövetség, számunkra megtisztelő módon barátunkról és kollégánkról, Rockenbauer Pálról nevezte el az útvonalat, amit kitűnő természetjáró barátaink néhány év alatt az annyira kedvelt kék jelzéssel is elláttak. Aki az Országos Kéktúra bejárása után űrt érez magában, annak mindenképp javasolom a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra megismerését is.

Jó utat, kitartást, nyitott szemeket és szíveket kívánok mindenkinek!