A Keleti-Mátra lényegében egy 13 km hosszú, délnyugat-északkeleti csapású főgerincből áll, melyhez rövid, igen meredek mellékgerincek támaszkodnak derékszögben mindkét oldalról. A köztük húzódó völgyek nagy lejtésükkel sebes futású, kőgörgeteges patakokat (pl. Závoz-völgy), a nagy szintkülönbségek leküzdése miatt kialakult vízeséseket (pl. Ilona-völgy), de még szűk sziklaszurdokokat is rejtenek (Tarjánka-szurdok). A hátravágódó völgyfők a nagyjából egyenletes ütemben alacsonyodó főgerincet nyergekre (melyek „kapukként" szerepelnek a térképeken) és éles, kúp alakú csúcsokra szabdalták. Ezért a Kékestől Sirokig vezető Kéktúraszakasz különösen megerőltető, nehéz erőpróba mindkét végpont felől: a tagolt domborzat folyamatos hullámvasutazásra kényszerít, ahogy a kis csúcsok ellentétes oldalain küzdünk a szintkülönbségekkel.

Ugyanakkor Magyarország egyik legszebb turistaútján járunk: a keleti Mátra-gerinc hegyei helyenként függőleges sziklafalakkal törnek le egyik vagy másik irányba. A kemény andezitformációk tetejéről pazar panorámákat élvezhetünk néhol a sík Alföld, máshol az élénkebb domborzatú északi országrész felé. Ráadásul a hegység kis kiterjedése miatt nem is vagyunk messze a szomszédos terepektől, ezért a magasságélmény is szokatlanul intenzív.

A Kékes-tetőtől a Markazi-kapuig vezető, különlegesen vadregényes ösvényszakaszon a Mátra pedig az ország legszűkebb gerincútjával büszkélkedhet: a talajt áttörő, függőlegesen felszökő, máshol kissé oldalra billent andezitfalak tetején néhol éppen csak a szűk erdei csapásnak jut hely. Itt érintjük a Sas-kő meredélyét is, melyen abban az egyedi élményben lehet részünk, hogy szinte egyszerre szemrevételezhetjük az alföldi és a dombvidéki tájat. Különösen izgalmas látvány ez gyengébb teleken, amikor a Mátrától északra eső vidéket hólepel borítja, tőle délre pedig semmi sem fedi el a szántók végtelen mozaikját.

A domborzati adottságok nem teremtettek ideális feltételeket a települések kialakulásához, hiszen a Nyugati-Mátrával szemben itt a lapos tetők nem jellemzőek. A nyüzsgő, kissé bazári jellegű kékes-tetői forgatag azonnal eltűnik, amint az öreg bükkös ezüstös csarnokába lépünk, és az emberi jelenlét nyomait ezt követően már csak az erdészeti és turisztikai utak, építmények hordozzák.

A más középhegységeinkhez képest sziklaalakzatokban gazdag formakincs, a számtalan természetes kilátóhely, a sziklateraszok kitettsége és a nomád körülmények az egész Kéktúra egyik legmaradandóbb vándorlását kínálják a Mátra keleti részén.

Tippek

• Kitérővel, egynapos túra keretében Kékestetőről érdemes ellátogatni Parádsasvárra, ahol a régi felhagyott üveggyár épülete mementóként áll az apró hegyi falu utcáján. Szerencsénkre a településen még működik a több mint 300 éves múltra tekintő, régi hagyományokon alapuló üvegfúvás, ha csupán kisebb manufaktúraként is. Ugyanitt érdemes megnézni az Ybl Miklós által tervezett Károlyi-kastélyt.
• Sástó: a tó és környéke a kilátóval és a tanösvénnyel kiváló egynapos (gyerekekkel inkább kétnapos) program; a közeli Adrenalin Kalandpark meglátogatása a volt felhagyott andezit kőfejtőben szintén kiváló időtöltés.
• A Markazi-kaputól oda-vissza kb. 1-1,5 órás kitérő a Z● jelzésen az Ilona-völgyi vízesés, az ország legmagasabb, természetes zuhataga. Esős időszak vagy hóolvadás után különösen megéri a kitérőt.

Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)

Mátraháza  3,6  Kékestető  5,7  Hármashatár erdészház  16,8  Sirok

Ajánlott köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén

A túra annyira távol halad a településektől, hogy gyors kiszállásra nincs lehetőségünk.

• Kékestető (OKTPH_106_1): Kékestető, Szanatórium buszmegálló
• Hármashatár erdészház pecsételőhelytől 7 km-re (OKTPH_107): Markaz, posta buszmegálló