OKT-19

A kellemesen hullámzó, lankás dombok és a kicsiny, csendes falvak közt gyalogolva nem is gondolnánk, milyen vad, zabolátlan események alakították ezt a ma természeti extremitásoktól mentes tájat. Változatos működésű tűzhányók hatalmas robaja és forrón izzó lávafolyásai tették mozgalmassá e vidéket. Ma pedig az évmilliókkal ezelőtti vulkanizmus határozza meg a cserháti Kéktúra keleti szakaszát. Nyomait látjuk magunk körül mindenfelé: a hollókői vár sötét építőköveiben, a meseszép Ófalu házainak lábazatában, a Szanda megkövült lávaömlésében vagy éppen a Tepke-gerinc sziklás ösvényszakaszaiban. Közben kiterjedt, de a völgyek által alaposan felszabdalt erdővidéken vágunk át.

A nagy városok hiányoznak az iparfejlesztés által elhanyagolt nógrádi lankavidékről, a hegyközi medencék pedig régi idők lenyomatait konzerválták. Talán nincs az országnak még egy olyan része, ahol ennyire látványos közelségben létezne együtt az évszázados építészeti hagyomány a szocializmus évtizedeiben ráerőszakolt-rárakódott településfejlesztés nyomaival, valamint a rendszerváltást követően egyre szembetűnőbb leszakadás és kilátástalanság hangulatával. Persze helyenként már új építésű nyaralók hirdetik az idegenforgalom megjelenését, de a Cserhát településképe még mindig különös időutazás.

Túránk során felkapaszkodunk a Szanda várrommal ékesített csúcsa alá, ahonnan semmiképp se hagyjuk ki a kitérőt a hegytetőre! A vulkanikus eredetről árulkodik a hegyoldali, igazi geológiai ínyencségnek számító oszlopos elválású andezitömlés sziklacsúszdája. Föntről megszemlélhetjük a tipikus cserháti tájat, melynek jellemző tagoltsága azonnal feltűnik: az alacsony magaslatokat erdő borítja, míg a mélyebb területeken legelők és szántók nyújtóznak, köztük aprócska falvak bújnak meg.

Szandváraljára és Terénybe ereszkedve csodás palóc házsorok közé keveredünk, hogy aztán a kissé kopottabb Cserhátsurányból a térség legnagyobb erdőjébe fúrjuk magunkat. Nógrádsipek érintésével kellemes völgyben emelkedünk az üledékes kőzeteket áttörő vulkáni csúcsok közé, hogy aztán kis kitérővel meglátogassuk a Dobogó-tető nagyszerű körpanorámáját. A felvidéki hegyek mellett következő tájegységünk, a Mátra is megmutatkozik.

Hollókő bércen álló várának csigaház-formái és kilátása után az Ófalu macskaköveit koptatva megyünk végig az ország egyik legszebb világörökségi helyszínén. Két újabb kis falu meglátogatását a Tepke vadregényes ösvényeinek meghódítása követi: a földtanilag a Mátrához tartozó hegygerincről már legmagasabb hegységünk csúcsai uralják a látványt. Alább ereszkedve egyre nagyobbnak és hívogatóbbnak látszik a Mátra masszív tömege. Ám előbb még újabb kis cserháti dombok közé szorult falvakat keresünk fel, hogy Mátraverebélyre érkezve átlépjük a Zagyva vonalában kijelölt tájhatárt.

A túra részletes leírása az Útleírás menüpont alatt olvasható.

Tippek

• Semmiképp se hagyjuk ki a szandai várlátogatást, ez csak 10-20 perces kitérő a Kéktúráról!
• Terényben egészen egyedi kiállítást, Orsósmagnó Múzeumot találunk, érdemes rá időt szánni!

Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)

Becske  6  Szandaváralja  10,1  Cserhátsurány  10,5  Nógrádsipek  11,5  Hollókő  10,3  Bableves csárda  13,6  Nagybárkány  12,4  Mátraverebély

Ajánlott köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén

• Szandaváralja (OKTPH_93): Szandaváralja, szövetkezeti italbolt buszmegálló
• Cserhátsurány (OKTPH_94_1, OKTPH_94_2): Cserhátsurány, takarékszövetkezet buszmegálló
• Nógrádsipek (OKTPH_95_1, OKTPH_95_2): Nógrádsipek, autóbusz-váróterem buszmegálló
• Hollókő (OKTPH_96_1, OKTPH_96_2): Hollókő, autóbusz-váróterem buszmegálló
• Bableves csárda - Alsótold közelében (OKTPH_97): Kozárd, nagymezői elágazás buszmegálló
• Nagybárkány (OKTPH_98_1): Nagybárkány, községháza buszmegálló