„Ez egy függőség” – vallja Csernus Gábor, aki 14. alkalommal járta végig az Országos Kéktúrát
Csernus Gábor nevét jól ismerhetik a kéktúrázók, hiszen amellett, hogy ő a Magyar Természetjáró Szövetség egyik önkéntese, aki az igazolófüzeteket ellenőrzi, évek óta rendszeresen jelentkezik Ellenőri tapasztalatok című rovatával is a KÉKTÚRA hivatalos oldalán. 1988 óta járja az Országos Kéktúrát, amit idén áprilisban 14. alkalommal is teljesített. Ennek apropóján beszélgettünk az okokról, motivációról és élményekről.
Csernus Gábor kéktúrával kapcsolatos tudására, tapasztalatára sokszor számíthatott eddig is az MTSZ, ahogy azt is jól tudjuk, milyen kitartóan, csendes szenvedéllyel járja hol az egyik, hol a másik kéktúrát. Tizennegyedik Országos Kéktúra-teljesítése jó alkalom volt arra, hogy egy májusi kedd délután, amikor a többi ellenőrrel együtt szokás szerint Gábor is megjelent a Magyar Természetjáró Szövetség irodájában, leüljünk beszélgetni arról, hogy mi is hajtja őt az újabb és újabb kéktúra-teljesítésekre.
Kéktúra: Gratulálunk a 14. teljesítésedhez! Egy rövid, velős kérdéssel kezdenénk a beszélgetést: miért?
Csernus Gábor: Hogy is lehetne szépen megfogalmazni, hogy miért.. Ez egyfajta bekattanás nálam. Vagy inkább függőség – igen, ezt a szót kerestem.
Kéktúra: Milyen értelemben függőség?
Csernus Gábor: Vannak olyan szakaszok, amelyek akkor is visszahívnak, ha már tizennégyszer jártam arra. Az elmúlt néhány teljesítésemnél mindig a füzéri várnál fejeztem be az Országos Kéktúrát, ez a kedvenc részem. Most éppen Nagyhutától tartott Hollóházáig az utolsó szakaszom. Ahogy jössz Bózsva felől, és feltűnik a füzéri vár – ilyenkor minden alkalommal azt érzem:
el nem tudom képzelni, hogy ne jöjjek erre még egyszer!
Kéktúra: Ez teljesen érthető, de ettől még nem feltétlenül kellene végigjárni a többi ezeregyszáz valahány km-t is…
Csernus Gábor: Ez igaz, de ha valamit egyszer elkezdtem, nehogy már ne fejezzem be! (nevet) Van mondjuk 138 km kedvenc szakaszom az Országos Kéktúrán, most akkor a maradék ezret ne gyalogoljam végig?
Kéktúra: Gyakran előfordul, hogy be sem fejezed az előzőt, és már el is kezded a következőt?
Csernus Gábor: Általában nem szoktam egyszerre többet, de van, hogy úgy adja ki magát. Most például ősszel voltam a Lokomotív 424 teljesítménytúrán a Börzsönyben, aminek nagyjából a fele a kéken vezet. Volt egy üres füzetem otthon, ilyen esetekre felkészülve – persze, hogy pecsételtem!
Kéktúra: A 14 teljesítés is elég figyelemre méltó, de ezzel együtt nem te vagy az, aki a legtöbbször teljesítette az Országos Kéktúrát (Domonkos Csaba 15-szörös teljesítő). Nincs benned versenyszellem, hogy te legyél, aki a legtöbbször teljesítette az OKT-t, még ha nem is tartunk nyilván hivatalosan ilyen rekordokat?
Csernus Gábor: Lehetne, de nem esne jól nekem. Ahhoz minden hétvégén kéne kéktúrázni, de én mást is szeretek csinálni: teljesítménytúrázni vagy éppen más túramozgalmakat teljesíteni, mint most a Pest Megyei Pirosat.
Kéktúra: Így is nagyjából minden hétvégén túrázol.
Csernus Gábor: Igen, de nem mindig kékezek! Egy évben az 50-60 túranapom így is megvan, de annak csak legfeljebb a fele a kéktúra.
Az összes kéktúra-jelvény egy helyen (és még sok más is)
Kéktúra: Tehát a túrázás a szerelem, és azon belül is a kéktúrázás a kedvenc?
Csernus Gábor: Igen. Az év túrázós napjainak az egyharmadát az OKT-n töltöm, a többi pedig vegyes. Most például az Alföldi Kéktúrát csinálom, jövő tavasszal lesz esedékes a harmadik teljesítésem. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrából is van három teljesítésem, de azt most éppen nem járom. Bár most jut eszembe, abból is megvan már egy szakasz a következőhöz…
Kéktúra: Mikor jártad le az első kéktúrádat?
Csernus Gábor: 1988-tól 1990-ig. Egyetemista voltam, akkoriban is ment a ki tudja, hányadik ismétlése a Másfél millió lépésnek. Már a Műegyetemen is voltak páran, akik Kinizsi Százast, Gerecse 50-et teljesítettek, de a túrázásba egy volt katonatársam, Juhász Imre „rángatott” bele, aki egyébként azóta maga is ötszörös teljesítő. Mivel elég lusta voltam, sokáig tartott, amíg sikerült neki, de nem adta fel… Az első komolyabb túrám a Gerecse 50 volt. Előtte legfeljebb huszonpár kilométereket sétálgattunk, itt pedig mindenki rohant! Utána két napig olyan izomlázam volt, hogy csak 20 centiseket tudtam lépni. Mindenki nevetett rajtunk az egyetemen, hogy vajon mit csináltunk a hétvégén… (nevet). Az első teljesítménytúrám amúgy is nagy durranás volt, mivel pont aznap történt a csernobili katasztrófa.
Kéktúra: Ha jól tudom, a Gerecse 50-et is teljesítetted már néhányszor.
Csernus Gábor: Igen, 35-ször. De hol vagyok én azokhoz képest, akiknek az összes, mind a 43 megvan! Eleve a harmadik rendezésnél csatlakoztam csak, tehát kettőt kihagytam, onnantól meg már mindegy is. Kínos, tudom…
Kéktúra: Visszatérve a kéktúrára: mióta dolgozol kéktúra-ellenőrként?
Csernus Gábor: 2016-ban ment nyugdíjba Pálmai Vencel (az MTSZ akkori szakági titkára), akivel már régről ismertük egymást, hiszen 1990 óta mindig az ő kezébe adtam le az aktuális kéktúra-füzetemet. Ő kért meg, hogy folytassam ezt a munkát, amit jó ideig egyedül csináltam. Igaz, nem is kellett rá több ember, mert kevés füzet érkezett. Most öten vagyunk, de kellünk is ennyien, szerencsére.
Kéktúra: A közel negyven év alatt, amióta kéktúrázol, ezen kívül is vannak szembetűnő változások. Miket emelnél ki?
Csernus Gábor: A jelzettséget. Olyan köröket mentem össze-vissza, volt, ahol öt alkalommal öt különböző módon tévedtem el. Akkoriban katasztrófa volt a jelzettség és a táblázás, ég és föld a maihoz képest. Sokat rágtam Vencel fülét amiatt is, hogy miért kell olyan helyekre tenni a bélyegzőt, ami, ha zárva van, nem lehet bélyegezni. Ez most végre olyan 90 valahány százalékra feljavult a teljes körre nézve, a legtöbb helyen egész nap elérhető a bélyegző.
Nem is beszélve a kéktúra.hu-ról. Milyen sok évig nem is volt saját, hivatalos oldala a KÉKTÚRÁNAK, most pedig van egy jól használható, aktuális honlapunk.
Csernus Gábor régóta segíti az MTSZ-t és a kéktúrázókat is önkéntes kéktúra-ellenőrként
Kéktúra: Tapasztalod a kéktúrázás során, hogy sokkal többen járják a kéket, mint korábban?
Csernus Gábor: Friss példa: nemrég a többi ellenőrrel és az MTSZ munkatársaival együtt helyeztük ki az egyik új bélyegzőt a Naszályra egy esős szerda délután. Alighogy felszereltük a dobozt, máris jött egy túrázó, és (persze minket nem számítva) elsőként bélyegzett vele. A Badacsonyon hasonló eset történt. Szerintem ez mindennél jobban mutatja a KÉKTÚRA népszerűségét.
Még egy jó dolgot kiemelnék: nem adtam össze pontosan, de
az elmúlt években legalább 50 km aszfaltot megszüntetett az MTSZ a kéktúrán.
Aki mostanában panaszkodik nekem, hogy milyen sok az aszfalt, annak vissza szoktam kérdezni, hogy miről beszélsz? Te nem láttad, milyen volt korábban, ne panaszkodj!
Kéktúra: Hogyan szeretsz jobban túrázni: egyedül vagy társasággal?
Csernus Gábor: Is-is. Nagy tömegben nem szeretek menni, mert akkor nem látok semmit, nem ugrik ki elém a nyúl, nem figyelem a jelzéseket, elbeszélgetjük az utat. Ha beszélgetni szeretnék, azt máskor nagyon szívesen, de túra közben akkor feleannyit látok, feleannyi marad meg. Egyszer egy évben belefér, hogy a Kéktúrázás Napján szakaszt vezessek, bár ott nagyon sokan vannak egy csoportban. Én nagyon sokat mentem, megyek egyedül, szerintem akkor lát a legtöbbet az ember a tájból. Persze ha ketten megyünk, az még jó, de azért a teljesítménytúrákról hozott tempót nem mindenki tudja tartani.
Kéktúra: Régóta, legalább 5-6 éve vezeted az Ellenőri tapasztalatok című rovatot nálunk. Missziódnak érzed a kezdő kéktúrázók segítését?
Csernus Gábor: Tapasztaljuk, hogy milyen füzetek érkeznek be, milyen kérdéseket tesznek fel, és ilyenkor arra gondolunk, hogy milyen jó lett volna, ha az illető elolvassa a füzet elején lévő szöveget, a kiírást, vagy utánanézett volna a honlapon a bélyegzőhelyeknek. Egy csomó kellemetlenséget megúszott volna ő is, mi is.
Kéktúra: Van-e bármi, amin változtatnál?
Csernus Gábor: Szerintem nincs gond az útvonallal, a füzettel, a honlappal, a leendő appal sem, ezek mind jók. Egyedül az oktatáson lehetne javítani, hogy az emberek, akik általában nem szeretnek olvasni, mégis tájékozódjanak, mielőtt elkezdik a KÉKTÚRÁT. A térkép értelmezése, a füzet kezelése, információk beszerzése, hogyan kell megtervezni egy túrát, hol nézzenek utána a buszoknak, vagy hol találnak egy jó online térképet, appot.
Pedig ezeket jó és könnyű használni, ők is csak jól járnának vele.
Kéktúra: Mit ajánlanál azoknak, akik most kezdenék a KÉKTÚRÁT?
Csernus Gábor: Első körben a füzet használatát olvassák el, hogy mire figyeljenek, minek kell utánanézni, hogy indulj neki. A többi már csak hab a tortán.
Kéktúra: Te, aki már 14-szer végigjártad a több mint 1100 km hosszú OKT-t, mit mondanál, miért érdemes elkezdeni a kéktúrát?
Csernus Gábor: Mert rá fogsz jönni, hogy mennyire jó a természetben kint lenni. És olyan részeket is megismersz az országból, ahol életedben nem jártál: helyeket, ahova magadtól nem mennél el vagy nem is gondolnád, hogy létezik ilyen. Egy országos túraútvonal, mint a KÉKTÚRA, a legjobb módja mindezeket felfedezni.
"Vannak olyan szakaszok, amelyek akkor is visszahívnak, ha már tizennégyszer jártam arra."
Kéktúra: Neked, aki ismersz minden zugot, eldugott érdekességet – van kedvenc helyed a KÉKTÚRÁN?
Csernus Gábor: Mindenkinek van. Nekem három is: az Őrség (legutóbb itt voltam teljesítménytúrázni), a Tapolcai-medence (igaz, hogy van benne jócskán aszfalt, de a tanúhegyeket nem lehet kihagyni, nagy kedvenc) és a Zemplén. Nem véletlenül fejezem be mindig pont ott… nekem ott KELL befejezni. Az utolsó négy Országos Kéktúra-teljesítésemet mindig ott fejeztem be, és őszintén nem is értem, hogy korábban miért nem így csináltam.
Csernus Gábor 1965-ben született, Budapesten él, lánya és felesége is Országos Kéktúra-teljesítő. Villamosmérnök végzettségű, informatikai fejlesztésekkel foglalkozik. A túrázás mellett a vasút és a vasútmodellezés a hobbija. Sok évtizedes túrázói tapasztalatát szívesen osztja meg önkéntes munkái során: legyen az a közösségi felületen szerveződött kéktúrás csoportok koordinálása vagy a kéktúra-teljesítők igazolófüzeteinek ellenőrzése.
