Hír

Bakancskoptató a kéken 2. rész

személyes | Szerző: Gere Gergő | 2022.01.25.
Bakancskoptató a kéken 2. rész

30 kilométer Ősagárdtól Nógrádig, avagy túra a havas Naszály-hegyre.

A háromnapos kalandunk óta izgatottan vártam a folytatást, hiszen az elkövetkező Kéktúra szakaszok bőven tartogatnak újdonságokat számomra. Így volt ez mostani kalandunkon is, az OKT-18., Ősagárd és Nógrád között vezető szakaszán, amelynek egyes részein ugyan már jártam régebben, de az emlékeim igencsak elhalványultak.


Korán, hajnali 5-kor indultunk Gézu barátommal Budapestről, mert ugyan a tömegközlekedés nem bonyolult, de meglehetősen időigényes. Így sikerült 8 órakor Ősagárdról elrajtolni. A buszról leszállva, közvetlenül a bélyegzőhelyhez érkeztünk, és egy gyors felszerelés igazítást követően már úton is voltunk a Naszály-hegy felé.

Szerencsésnek mondhatom magunkat, hiszen puha és friss porhó lepte tájon haladhattunk immár harmadszor, amióta télen kéktúrázunk. A hegy előtti emelkedő gyorsan megizzasztott minket, majd az első nyeregnél hamar vissza is hűltünk, hála a brutális szélnek, ami egy bizonyos idő után már nehezen volt kezelhető a tűréshatárunk szempontjából. Gyorsan körbefotóztunk mindent, ahogy a csúcson álló geotornyot is, viszont a nagy szélben nem kívánkoztunk felmászni a tetejére.



Innen már haladtunk is lefelé, a Katalinpusztai kirándulóközpont irányába. A szerpentines út előtt viszont egy soha nem tapasztalt élményben lehetett részünk. Egy róka mozgására lettem figyelmes, amelyet perceken keresztül szemmel tudtunk követni. Néhány pillanat múlva egy 8 tagból álló szarvas rudli rontott át az úton, tőlünk mindössze pár méterre. A vezérhím hatalmas aganccsal vezette a kis közösségét át a csendes erdőn és mi ezt az első sorból nézhettük végig. Persze mindez a másodpercek töredéke alatt történt, így nem volt esélyünk megörökíteni. Életem során sokszor találkoztam már vadakkal, de ez a mostani az egyik legszebb pillanatok egyike volt.

A hatalmas gyönyörködés után már csúsztunk is lefelé a hegyoldalon, egyenesen Magyarország leghosszabb függőhídjához, ami a Gyadai tanösvényen található. A ráfagyott hó miatt kisebb torlódás alakult ki, viszont mi türelmesen vártuk a sorunkat, majd áthaladva rajta nem sokkal később meg is érkeztünk a bélyegzőhelyre. Sajnos ismét belefutottunk egy zárva tartó büfébe, hiába volt kiírva, hogy csengetésre kiszolgálnak minket, így a várva várt kávé ismét elmaradt.



Innen egy könnyedebb szakaszon vezetett az út, át Magyarkútra, ahol viszont épp nyitva volt a vendéglő és nem maradhatott el a frissítés sem. Az utunk utolsó szakasza már csupán 8 kilométerből állt viszont ezen a távon is ért minket néhány meglepetés. Például a vendégmarasztaló sár, amit sikerült úgy kikerülnöm, hogy a végén elborultam a hóban, vagy a hatalmas, dermesztő szél vagy az újabb szarvas vonulás.

Éhesen érkeztünk a Lokó-pihenőhöz, így a lemenő nap fényében egy kellemes vacsorát igyekeztünk volna eltölteni, de a csontig hatoló hideg bizony igencsak megsürgette az élvezeteket. A hátralévő utat már sötétben tettük meg, viszont a hó kellemesen verte vissza a fényt, így hamar megszoktuk a fényviszonyokat. A fejlámpára ezúttal sem volt szükség. Nógrádra tétre-befutóra érkeztünk, és mivel a Vácra tartó vonatot is épp elcsíptük, így a kellemes nap élményeit nem kellett a váróteremben elemeznünk az egy órával később induló vonatra várva.



Csodálatos napot tudhatunk magunk mögött, ahogy eddig csodálatos szakaszokat is tettünk meg a Kéken. Túranapról-túranapra egyre jobban élvezem és pontosan emiatt hamarosan folytatjuk is tovább!

Tapasztalatok az OKT-18. szakaszán:

  • Az útvonal jól jelzett, a jelzések egyértelműen követhetőek.
  • Több lehetőség is adódik a pihenésre az út során, melyeket mi igyekeztünk is igénybe venni.
  • A porhó nehézségeket okozhat, főleg a sziklás terepen, hiszen nem látjuk mi lapulhat a lepel alatt, emiatt fontos körültekintően járni-kelni ezeken az utakon!


Felszerelésem egy egynapos túrán: sokan hajlamosak túlkészülni az egynapos kalandokat, ami szerintem teljesen felesleges. Én az alábbi dolgokat viszem ilyenkor magammal.

  • Két termosz, meleg teával
  • Energiaszeletek, zabszeletek
  • Elsősegélycsomag
  • Összehajtaható ülőpárna
  • Igazolófüzet, bélyegzőpárna, toll
  • Fejlámpa+pótelem
  • Egy váltás póló, megfázás ellen, ha nagyon megizzadnék
  • Térkép
  • Túrabot

Ez a felszerelés mennyiség nálam régóta bevált, könnyű is, minden benne van, amire nekem szükségem van, így a könnyebb táska nem akadályoz a hosszabb utak során.

A szerzőről

Gere Gergő a Bakancskoptató blog szerzője és a Bakancsos kunyhó ötletgazdája. Négy évvel ezelőtt személyes bejegyzésekben kezdett el beszámolni túraélményeiről és tapasztalatairól a közösségi médiában, amit akkoriban jóformán csak a barátai és az ismerősei olvastak. Azóta már több tízezren követik a facebookon és az instagramon. Hisz abban, hogy beszélni csak őszintén és egyenesen érdemes. Ez a hitelesség a Bakancskoptató blog legnagyobb erőssége. Barátaival nekivágtak az Országos Kéktúra teljesítésének. Az útközben szerzett élményeiről számol be a Bakancskoptató a kéken című sorozatunkban.

Ha a további kalandjaim is érdekelnek, keress fel a facebookon vagy az instagramon.

Top kulcsszavak
Kapcsolódó tartalmak