Zsolttól tudom, hogy a futás 45 napja alatt nagyon sokan nagyon sok mindenről érdeklődtetek, kimondottan a futó szemével. Semmi nem szentírás, amit most elmondok, leírok, sokkal inkább érdekesség abból a szempontból: hogyan működtem, mi segített, gátolt, hogyan éltem meg ezt a 45 napot, mint futó.
1, Először is rendkívül köszönöm valamennyiőtök segítségét, biztatását! Minden egyes mondat, szó sokat jelentett esténként, tudtam, éreztem, hogy velem vagytok, szorítotok és ez végtelenül sok erőt adott, melyet ezúton is köszönök Nektek!
2, Egy ilyen vállalkozáshoz - bárki bármit is mond - cipőben és ruházatban már csak minőségben szabad nekivágni. Nálam ez elsősorban nem márkanevet jelent, hanem valódi minőséget. Aszfaltra, terepre egyaránt, olyan védelmet, amely hosszú távú, tartós, extrém terhelés esetén is biztos, tuti, kiszámítható. Ezt a minőséget számomra - és ettől a pillanattól fogva fontos a márka neve is - immár közel másfél évtizede a SAUCONY biztosítja, jelenti.
Kipróbált márka, melynek az összes típusfejlesztését végigéltem és viseltem futásaimon, versenyeimen. Csak a legjobbakat mondhatom el úgy általában és most a futás alkalmával is róla. Az első pillanattól kezdve nagyon díjaztam, hogy külön van aszfalt- és terepcipő a választékban, mert különösen egy ilyen extrém terhelés esetében nem mindegy a hosszú távok miatt, mikor miben futsz.
Én egy pár cipőt általában 600-800, kivételes esetben 1.000 km-ig használok. Az OKK futásnál ez a szám változott, hiszen a napok folyamán olyan változatos és drasztikus terhelésnek voltak kitéve a terepcipők (homok, sár, kő, zúzalék, eső), hogy jóval hamarabb elveszítették tartásukat és védelmüket, ezért 400-500 km-enként cseréltem ezeket. A futás során összesen hat pár GRID OMNI 5 TR Mod. terepcipőt nyűttem el, míg aszfaltra száraz vagy esős időben váltva ProGrid Trigon 5 Ride vagy ProGrid Omni 6 Mod./Ult. cipőket használtam, de ezek még sokáig jók lesznek.
Imádom ezeknek a cipőknek a könnyedségét, szellőzését, rugalmasságát, becsapódás-tompítását. Nyilván a lábam formája is megfelel ehhez a cipőhöz, ami nem utolsó szempont. Akik eddig nem használtátok, azoknak bátran ajánlom, hogy legalább próbáljátok ki a Saucony cipőit, akik pedig már régóta ezekben futtok, Ti nagyon is tudjátok, miért teszitek!
A Saucony ruházata szintén szuper! Pillekönnyűek, praktikusak, jól lélegeznek, gyorsan száradnak, több réteg esetén pedig jól kombinálhatóak. S akkor még nem beszéltem a hőmérséklet miatt általam most nem is használt téli ruházatról! Vékony, könnyű s mikroszálas szövése miatt mégis hihetetlenül jól melegít!
A bőséges zokniválasztékból én most terepre végig a vékony bokazoknit használtam, aszfaltra pedig a titokzoknit.
A megfelelő cipő- és zokniválasztásnak is volt köszönhető, hogy az út elejét leszámítva, amikor óhatatlanul átáll a láb az extrém terhelésre, egyszerűen nem is volt hólyagproblémám.
3, Evés-ivás. Egy ilyen határtúllépő vállalkozás egyik legsarkalatosabb pontja, állhat vagy bukhat a siker rajta. 100-as vagy ötvennél hosszabb versenyeken sosem voltam jó evő. Mindig vitt a hév, a lendület, amely inkább folyadékfelvételekbe torkollott, ami jó ideig el is rejtette a megfelelő élelembevitel hiányát, amely aztán azonban sokszor annál drasztikusabban jelentkezett. Vagy bírtam fejben, hogy éheztem (általában igen), vagy nem. Persze, ha célba is érkeztem, a vége azért néha nem volt túl nagy élvezet.
Nos, mindezeket a tapasztalataimat is figyelembe vettem ennél a "határtúllépésnél". Tudtam, hogy az egyik legkritikusabb pontja ez a vállalkozásnak.
Soha ennyire nem figyeltem még oda a kajabevitelre, mint most. Ha kellett, ha nem, ettem. A végeredmény? A végén egy-két alkalmat leszámítva semmi problémám nem volt.
Alaptézis és fontos info: én nem vagyok vegetáriánus, sokkal inkább húsos, egyszerűen ilyen közegben nőttem fel. Semmi extra odafigyelés nem volt ezért a táplálkozásomban, talán azt az egyet kivéve, hogy az esti étkezés az meleg kaja legyen, levessel.
Napközben? Rajt előtt egy banán és egy szendvics, napközben pedig amit megkívántam. Körte, szőlő, alma, hurka, csabai kolbász, tepertő, sajt, rengeteg kifli, banán, csokik. Én ettől tudtam menni. Inni elsősorban ásványvizet (Szentkirályi mentes) és többféle gyümölcslevet (Sió), ritkán kólát, naponta egy Bombát vagy RedBullt (úgy a táv 80-90 %-ánál), este pedig egy-két sört ittam.
4, Csodaszerek. Nem voltak. Vitaminok (C, multi), Proenzi3 (porcerősítő), Magnerot, Panangin (magnézium, kálium az izmokra), Humet-R (ásványi anyagok pótlására) és Aloe Vera gél (aminosav szabályozásra) igen. Lelkileg ez is biztosan sokat segített a mentális és fizikai erő és felkészültség mellett. Csodák azonban nincsenek, csodaszerek még kevésbé. Erő van, amely önismeretből, tapasztalatból, tudásból, hitből árad.
5, Holtpontok. Inkább kemény napjaim vagy nehezebb időszakom voltak, holtpontjaim nem. Nagyon vártam és vágytam ezt az "utazást", testben és lélekben egyaránt s ez nagyon topon tartott végig.
A kemény napok a négy esős napra vonatkoznak főleg, a Bakonyra, a Mátrára, a Körösök vidékére és az Őrségre, no és néhány távban megnyúltra, melyek a változtatások miatt "nyúltak" 70 km fölé, a nehezebb időszakom pedig az ínszalag túlterheléséből következő hét volt a Nyírség után, ahol futás közben kellett meggyógyítanom magamat.
Nem volt egyszerű, de sikerült és ebben is voltak, akik segítettek. Ez volt az egyik legnagyobb győzelem.
Jó néhány alkalommal jelentkezem még a továbbiakban, érzéseket, élményeket megosztva veletek a futással kapcsolatban!