"Mindenkinek van egy álma...", szól egy régi táncdalunk.
Bevallom, nekem több is volt az elmúlt egy-két évtized során és ezek szép lassan mind-mind megvalósultak.
Voltak köztük hegycsúcsokkal és voltak kis hazánkkal, annak gyönyörű tájaival kapcsolatosak, olyanok, amelyek első pillanatra lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tűntek, ám épp ettől voltak és lettek oly vonzóak a számomra.
Az Országos Kéktúra végigfutása befejezésének pillanatában fogant meg a gondolat, az álom bennem, hogy egyszer egyben, futva teljesítsem a teljes Kék Kört is, lássam hazánk megannyi apró szépségét.
Az álomból vágy lett, a vágyból megszületett a terv, a terv pedig mára valósággá vált. Amit láttam és amit átéltem, az hátborzongató volt, méghozzá pozitív értelemben. Jártam Európa megannyi szegletében, álltam kontinensünk sok-sok négyezer feletti hegycsúcsán, köztük a legmagasabbakon, láttam kies, vonzó vidékeket, de a táj annyi váltásával, csodájával, az évszakok és napszakok öltöztette természet megannyi színével, ruhájával és pompájával, mint szeretni való kis országunk ezernyi pillanatával és képével az Országos Kék Kör 2.533 km-e mentén - nos olyannal seholsem találkoztam.
Bátorságomért, hogy az őszből kifelé indulva vágtam neki e nagy útnak, olyan csodálatos időjárás volt az ajándék, amelyet sem álmodni, sem remélni nem mertem. A 45 napból, mindössze négy volt olyan, amikor esett - akkor persze aztán ömlött, zuhogott -, a többi nap viszont maga volt a káprázat. Fogalmam sincs, mikor volt utoljára és mikor lesz legközelebb ilyen, egy biztos: az, hogy a látványtól többször az út során, lúdbőrös voltam, az nagyban volt köszönhető a simogató ősznek.
"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..." - mondta Radnóti, nekem viszont a földön, kilométerről kilométerre haladva vált azzá a több mint hathetes úton, melynek során lépésről-lépésre olvadtam egybe az engem körülvevő természettel. Észrevétlen azonosulás volt ez, melyet csak az élhet át, aki vállalja az "ismerkedést és a párbeszédet" a Kék Körrel, annak a szépségeivel és nehézségeivel.
Voltak, vannak és lesznek is kedvenc részeim, szakaszaim ezen a káprázatos útvonalon, mely megannyi titkát felfedi az őt felfedezni kívánók előtt, de a többi is legalább oly kedves marad és lesz is a szívemnek.
Pillanatok, árnyak, színek, élmények, emberek, tájak, emlékek szűnni nem akaró sokasága vár mindenkit, aki veszi a fáradtságot, a hátizsákját és nekivág középhegységeinknek, alföldünknek, dunántúli dombvidékeinknek és beleveti magát a látványok, képek sokaságába! Megéri!
"Akit a mozdony füstje megcsapott", írta Moldova György. Igen, az valóban nehezen feledi, mint például édesapám, aki több mint négy évtizeden át szolgálta a vasutat. Nos, akit pedig a természet csendje, ezernyi színe és illata kerített hatalmába, az is egy életre rabja lesz annak.
Mindez velem itthon, Magyarországon, az Országos Kék Kör mentén történt - mára mindez egy életre szóló, meghatározó élmény immár, melyet őszinte szívvel ajánlok mindenkinek, aki szereti a szépet, a csendet, a kisebb-nagyobb kihívásokat!
Itthon itthon vagyunk - ennél jobb érzés nincs és nem is lehet egy természetszerető magyar ember számára! Mindenkit hívok erre az abbahagyhatatlan, gyönyörű kalandra! Találkozzunk az Országos Kék Kör mentén!