A mai napon a rajt 6:30-kor volt, a végcélba 15:15-kor értem be. A súlyom az elmúlt napokhoz hasonlóan 1 kilóval, 73 kg-ra csökkent. A jelzés: mint az utóbbi napokban, most is rendben volt.
Elérkeztünk az utolsó naphoz, ami szeptember 23-án még oly távolinak tűnt. A tegnapi nap után volt némi félsz bennem a bal combomat illetőleg. Szerencsére ezen egy óra alatt a tudatomon keresztül úrrá tudtam lenni, így ezen már nem múlott az utolsó nap sikere.
Keszthelyről folytattuk, ahonnan a korábbiakhoz képest meglepően jó jelzésen jutottam el Vállusig. Itt némi pihenő és forgatás volt Gyusziékkal, majd irány a Kő-orra, ahonnan sárguló szőlősök között ereszkedtem le Lesenceistvándra.
Itt a bélyegzés után egy gyors riport következett a Csaba Rádióban, majd cipőcsere és indult az aszfaltozás Tapolcáig. Ez az út nem egy életbiztosítás a gyalogos turisták számára. Sajnos találkoztunk néhány ilyennel a 6 hét alatt.
Tapolcán gyorsan átcsurogtam, és a körforgalom után már a nap legszebb része állt előttem: az út Szent György-hegy lábáig. Itt gyarapodott a csapat, mert operatőreinkkel - forgatással vegyítve - közösen jutottunk fel a Szent György-hegyi turistaházig, ahol megtörtént az utolsó pecsételés. A forgatáshoz szükséges felszerelésekkel felcihelődtünk a bazaltorgonák tetejéhez.
Bármilyen hihetetlen, a természet és az időjárás itt még egy utolsó ajándékot nyújtott nekünk: mind a látvány, mind a hőmérséklet novemberhez képest egészen különleges volt. Filmünkhöz az utolsó filmkockák egészen egyedi helyen készültek, a bazaltorgonák fantasztikus hátteret nyújtottak a beszélgetéshez.
Itt volt még időnk néhány fontos, mélyebb gondolat megfogalmazásához. Aztán irány a Szent György-hegy túloldala, az Oroszlános-kút, a Tarányi pince, a Lengyel kápolna. Egy utolsó ereszkedéssel kereszteztem a 71-es főutat, ahol már Balassa Balázs, Szigliget polgármestere várt egy utolsó közös futás erejéig.
Még egy bő kilométer, egy-két kemény kaptató és fölérkeztünk a szigligeti Vár tetejéhez, 2533 km megtétele után. Itt egy kis fogadóbizottság várt.
Az út véget ért, a történet viszont folytatódik, ezen a honlapon és majd az életben is. Most csak röviden: köszönöm mindenkinek, aki bármilyen kicsit is hozzátett ehhez a sikerhez, róluk később bővebben is fogok majd szólni. S köszönöm mindenkinek, akik szorítottak nekem az elmúlt bő 6 hétben.
Amit a folytatásról most el tudok mondani: heteken belül megtörténik a honlap véglegesítése, amely a sajtócikkek, médiaszereplések feldolgozását jelenti. Az élmények letisztulásával tervezek egy összefoglaló cikket is, szintén itt a honlapon. A futáson készült film is hamarosan elkészül, ennek tervezünk egy nyilvános vetítést is, de idővel a honlapon is feltűnnek majd a videók. Kövessétek időnként a www.kektura.hu honlapot!